De szemét vagy!

Amióta az eszemet tudom, ki nem állhatom a rendetlenséget, a szemetet és az embereket, akik szemetelnek. Minden egyes alkalommal, amikor valaki eldob egy cigicsikket az utcán, a torkomban érzem a gyomrom és legszívesebben fejbepöckölném az illetőt azzal az eldobott csikkel. Ami után valószínűleg arra is megkérném, hogy álljon a sarokba addig, amíg a cigicsikk lebomlik. […]

Big Ben Must Bong

Hétfő után megint túl gyorsan lett péntek, december eleje után pedig egyből január közepe. Anyukám figyelmeztetett, hogy az idő egyre gyorsabban fog telni, de mégsem érzem magam készen arra, hogy már csak 31 évem legyen a nyugdíjig. Svájcban voltam múlt héten a szokásos januári munkaúton. A légiutaskísérőt Rainbow-nak hívták, Rob pedig 5 öltéssel a szájában […]

Új év, régi én

Napok óta tombolnak bennem az érzelmek, úgyhogy január első vasárnapja lévén le is zárom az elmúlt évtizedet. Borsmenta tea és az imádott kék kanapé, Ed Sheeran a háttérben és London belvárosi hömpölygése a teraszajtó másik oldalán. 2019 is elmúlt és micsoda év volt ez! Micsoda évtized. Micsoda, mi csoda. 2009 karácsonyán másodszor is hazaköltöztem Angliából. […]

Anya-nyelven

Anyák napja alkalmából jobban esik most magyarul írni; egyébkent is jó gyakorolni az anya-nyelvem. Ahogy felejtem a magyar nyelv tanát, úgy válok egyre jobban Britté: már tejjel iszom a teát és mindig elnézést kérek, ha hangosan tüsszentek. A londoni belváros forgatagában találtam egy saroknyi nyugalmat, egy pohar új zélandi Savignon-t és minden csacska gondolatomat. Levegőt […]