Benedek

A szokás hatalma, hogy először angolul próbáltam értelmesnek tűnő mondatokat írni a 2000-es évekről, arról a bizonyos csapatról és arról a bizonyos emberről, aki miatt ma millióan gyászolnak – de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ezt senki más nem fogja érteni, mert nem értheti az, aki nem élte át.

A legőszintébb jószándéktól vezérelve sem tudnám leírni a 2000-es évek Magyarországát valakinek, aki sosem látta, hallotta, érezte az úszoda dübörgését egy Kásás-gólná, aki nem látta Benedek arcát a Sydney-döntő előtt, vagy aki – mint én is – nem volt szerelmes csak egy kicsit Madaras Norbiba.

A vízilabda mindig egy mentőmellény volt. Az Unicum kupák, a Vasas-Honvédok, a válogatott meccsek mind végigkísérték a 2000-es éveket és olyan moticáviót adtak, amit sehol máshol, az én kis teljesen más világomban nem találtam. Hogy kinek mit jelentett Benedek Tibi csapata, az mindenkinek egy személyes történet.

Az én történetemben Tibi egy olyan hős volt, akit egy életben csak egyszer van szerencsénk ismerni.

És mindannyiunknak szüksége van hősökre. Benedek alázatra, példamutatásra, tiszteletre tanított minket egy olyan világban, ahol néha nehéz találni igazi hősöket. És amíg mi kínunkban a fejünket fogjuk, mert fogalmunk nincs, hogy ez az egész hogy történhetett, addig Tibi most is megtanít nekünk valamit.

Hogy dolgozzunk keményen, sírjunk minden győzelemnél, üvöltsük, ha üvöltenünk kell, éljünk át mindent, nevessünk, szeressünk, mert egyszer mindennek vége lesz.

Köszönjük a példamutatást, a győzelmeket, a végigsírt Himnuszokat.

Isten Veled, Tibi!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s