Corona Diaries, Week 1: working from home

A magyar verzióért görgess az oldal aljára

On Monday, we were faced with the fact that things were really changing. Today I would have traveled to Barbados for my long-awaited Caribbean holiday, which I had canceled amid corona virus travel chaos Monday night, after the British government had asked people not to leave home. If the British are talking about staying at home, then there really is something serious happening. So this is the first week that Work From Home, or WFH, has been officially launched.

Unlike most people, I love not having to commute over 2 hours a day. I jump out of bed five minutes before 8 am, turn on my laptop, then turn it off at 4 pm.

On an average day, I would leave home just before 8 am, stop for a coffee in the 20-minute walk to Blackfriars station, then sit on the subway for another 38 minutes. About 1 hour 10 minutes in total from my East London nest to my West London office. On an average afternoon, between 5 and 5:30 pm I stop work and go to the gym. Depending on what class I go to, I head home between 6:30 and 7 pm. With the usual route, I get home between 8 and 9 pm. And with that another day is gone by without doing anything but traveling and sitting in an office.

The current situation is far from ideal, as slowly nothing can be done in our free time. But the famous work-life balance that I sometimes only dream of is slowly getting a meaning. Both a curse and a blessing that there are always thousands of ideas in my head that I never find the time for. I have a lot of books I’ve never read, I live in one of the most interesting cities in the world that I really want to know the detailed history of, love to speak French again or Spanish and Italian, besides one of my goals in life is to bake bread at home and make pasta from scratch.

At Puma, we were taught a way of thinking called Flip Thinking. The point of this is that there is a good side to every problem that we must actively look for. I think the current situation may be to our advantage as we have much more time for ourselves. The world is also slowing down a bit, which I am really happy about. The air is cleaner, we use less electricity, we have a lot of time to read, exercise, learn new things or go through old pictures and post the ones you look extremely mean with a Resting B*tch Face (see above).

Take care of yourself and others, exercise, learn new skills, cook, talk to each other often over the phone and facetime. I will come back shortly with details of how we will survive this beast.


Hétfőn mi is szembesültük azzal, hogy a dolgok tényleg változnak. Szerdán, azaz ma utaztunk volna Barbados-ra, amit koronavírus lendülettel mondtunk le hétfő este, amikor már a Brit kormány is arra kérte az embereket, ne induljanak el otthonról. Ha már a britek is otthon maradásról beszélnek, akkor tényleg valami para van. Így ez az első hét, hogy hivatalosan is beállt a Work From Home azaz WFH.

Az emberek többségével ellentétben én imádom, hogy nem kell napi 2 órát utaznom az irodába. Kiugrom az ágyból öt perccel 8 előtt, bekapcsolom a gépem, majd 4-kor kikapcsolom.

Egy átlagos napon 8 előtt indulnék itthonról, a 20 perc séta alatt a District line Blackfriars állomásáig megállnék egy kávéra, majd 38 percet ülnék a metrón és egy újabb 6 percet sétálnék az irodámig. Nagyjából 1 óra 10 perc. Egy átalagosabb délutánon 5 és 5:30 között abbahagyom a munkát, majd átmegyek az edzőterembe. Attól függően, hogy milyen órára megyek, vagy csak Nike training-gel edzem, 6:30 és 7 között elindulok hazefelé, ilyenkor általában már éhezem is. A szokásos útvonallal 8 és 9 között érek haza és vagy nekiállok főzni, vagy beugrunk hazafelé valahova. És ezzel el is ment még egy nap úgy, hogy semmit nem csináltam, csak utaztam és ültem egy irodában.

A mostani helyzet messze van az ideálistól, hiszen lassan semmit nem lehet a szabadidőnkben csinálni. Viszont a híres work-life balance, amiről néha csak álmodozni tudok, lassacskán értelmet nyer. Átok és áldás, hogy a fejemben mindig ezer ötlet pörög, amire soha semmi időm nincs. Van egy csomó könyvem, amit sosem olvastam, a világ egyik legérdekesebb városában lakom, aminek nagyon szeretném tudni a részletes történelmét, imádnék újra franciául beszélni vagy éppen spanyolul és olaszul. Ráadaásul az egyik életcélom, hogy tudjak itthon kenyeret sütni és olaszokat megszégyenítő pastát összeütni anélkül, hogy túl zsíros vagy túl íztelen lenne.

A Pumánál megtanítottak minket egy gondolkodásmódra, amit Flip Thinkingnek hívnak. Ennek nagyjából az a lényege, hogy minden problémának van egy jó oldala is, amit aktívan kell keresnünk. Szerintem a mostani a helyzet akár előnyünkre is szolgálhat, hiszen sokkal több időnk van saját magunkra. Picit a világ is lelassul, aminek én kifejezetten örülök. Tisztább a levegő, kevesebb villamos energiát használunk, van egy csomó időnk olvasni, sportolni, új dolgokat tanulni, vagy éppen végignézni a régi képeidet és posztolni néhányat, amin iszonyatosan gonosznak és bunkónak nézel ki (lásd fent).

Vigyázzatok magatokra és másokra, sportoljatok, tanuljatok új dolgokat, főzzetek, beszéljetek egymással gyakran telefonon és facetime-on.

Én jövök nem sokára részletekkel arról, hogy mi hogyan vészeljük át a Koronát.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s